Herbárium-cédula
Orvosi székfű (kamilla)
Matricaria chamomilla L.
| Latin név | Matricaria chamomilla (szin.: Matricaria recutita, Chamomilla recutita) |
|---|---|
| Család | Fészkesvirágzatúak (Asteraceae) |
| Felhasznált rész | Virágzat (Matricariae flos) |
| Fő hatóanyagok | Illóolaj (α-bisabolol, kamazulén), flavonoidok (apigenin-glikozidok), kumarinok, nyálkaanyagok |
| Óvatosság | Fészkesvirágzatúak iránti allergia; szem környékén ne használjuk borogatásként |
| Lapra került |
A kamillavirág hatóanyagai, hagyományos alkalmazása gyomor-bél panaszokra és nyálkahártya-gyulladásra, a bizonyítékok állása és a fészkesvirágzatúak iránti allergia kockázata.
A kamilla az egyik legrégebben és legszélesebb körben használt gyógynövényünk. Egyéves, 20–50 centiméter magas növény, szántóföldek szélén, szikes réteken vadon is gyakori, a gyógyászati alapanyag nagy része azonban ma termesztésből származik. Jól felismerhető a kúpos, belül üreges vacokról: ez különbözteti meg a hasonló, de hatóanyagokban szegényebb pipitérfajoktól.
Mit gyűjtenek belőle?
A teljesen kinyílt virágzatot szedik és szárítják. A gyógyszerkönyvi minőségű drog meghatározott mennyiségű illóolajat tartalmaz. Az illóolaj legfontosabb komponensei az α-bisabolol és a kamazulén. Ez utóbbi a frissen nem is létezik a növényben: a matricin nevű előanyagból képződik lepárlás vagy forrázás közben, és ettől lesz kék a kamillaolaj.
A vízben jól oldódó anyagok közül az apigenin és glikozidjai, valamint kumarinok és nyálkaanyagok emelhetők ki. A tea tehát nem azonos az illóolajjal: a forrázatba az illóolajnak csak kis része kerül át.
Hagyományos alkalmazás
Az Európai Gyógyszerügynökség növényi bizottsága (HMPC) a kamillavirágot hagyományos növényi gyógyszerként ismeri el, vagyis az alkalmazást a hosszú használati tapasztalat támasztja alá, nem klinikai vizsgálatok. A monográfia szerinti felhasználások:
- belsőleg enyhe gyomor-bél panaszokra, például puffadásra és enyhe görcsös fájdalomra;
- szájöblögetőként a száj- és torokgyulladás enyhítésére;
- külsőleg a bőr és a nyálkahártya kisebb gyulladásaira, borogatásként vagy ülőfürdőként.
Mit mutattak ki a vizsgálatok?
Laboratóriumi és állatkísérletekben a kamilla kivonatai gyulladáscsökkentő, görcsoldó és enyhe antimikrobiális hatást mutattak, és ezekért nagyrészt a bisabolol, a kamazulén és az apigenin felelhet. Embereken végzett vizsgálatok is születtek, például szájnyálkahártya-gyulladásra és szorongásos tünetekre, de ezek többnyire kicsik, rövidek és eltérő készítményekkel dolgoztak. Ezért a kamilláról ma azt mondhatjuk, hogy jól tolerálható, enyhe panaszokra hagyományosan bevált növény, nem pedig bizonyítottan hatásos kezelés bármilyen betegségre.
Óvatosság
A kamilla a fészkesvirágzatúak családjába tartozik, ezért parlagfű-, üröm- vagy árnikaallergiában szenvedőknél keresztallergia léphet fel, ritkán súlyos formában is. Kamillateás borogatást a szemre ne tegyünk: kötőhártya-irritációt okozhat, és a házilag készített főzet nem steril.
Néhány esetleírás felvetette, hogy nagy mennyiségű kamilla fokozhatja a véralvadásgátló warfarin hatását. A bizonyíték gyenge, de aki véralvadásgátlót szed, rendszeres, nagy mennyiségű fogyasztás előtt kérdezze meg orvosát vagy gyógyszerészét. Ha a gyomor- vagy bélpanasz egy hétnél tovább tart, láz, véres széklet vagy fogyás kíséri, a panaszt orvosnak kell kivizsgálnia.