Cickafark

Cickafark

A cickafark Európa-szerte elterjedt évelő lágyszárú, magyar nevét selymes tapintású, hosszúkás leveleiről kapta. A közönséges cickafark (A. millefolium) hazánkban csupán nyomokban fedezhető fel. Hasonló céllal más, Magyarországon gyakran előforduló fajok, például az A. collina (mezei cickafark) és az A. asplenifolia (sziki cickafark) virágos hajtása is felhasználható.

Hagyományos alkalmazás
A növény hagyományos alkalmazásainak köre rendkívül kiterjedt. Külsőleg zúzódás, duzzanat borogatására és sebkezelésre, belsőleg megfázásos állapot, hasmenés, étvágytalanság, görcsös emésztési panaszok, menstruációval kapcsolatos panaszok kezelésére alkalmazza a növényt a tradicionális gyógyászat. A népi gyógyászatban a vérző aranyér és az orrvérzés szere volt, valamint nyugtatóként is használták.

Bizonyított hatás
Hatásosság igazolására irányuló modern humán vizsgálatokat nem végeztek a cickafark kivonataival, a gyulladáscsökkentő hatóanyagok jelenléte azonban alapot szolgáltat a gyógyászati alkalmazások egy részének.

Hatásmód
Kivonatának, illóolajának gyulladáscsökkentő hatása igazolt (ez az ún. azulén szeszkviterpénekhez köthető). 
Simaizomgörcs-oldó hatása flavonoidjainak tulajdonítható.
Illóolaja antimikróbás hatású egyes kórokozókkal szemben.

Figyelmeztetések
Specifikus mellékhatásai nincsenek. A cickafark a közepes allergizáló potenciálú növények közé tartozik. Fészekvirágzatú növényekkel szembeni túlérzékenység esetén a cickafark készítményeit kerüljük a keresztallergia kialakulásának veszélye miatt. Az illóolajában kis mennyiségű tujon (nagy mennyiségben magzat- és idegrendszert károsító lehet) található, ezért várandósság idején alkalmazása ellenjavallt, szoptatás alatt túlzott fogyasztása nem javasolt.


Adatbázisunkban jelenleg 285 termék és 101 gyógynövény található.